Címlap Idézetek
Áprily Lajos PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2010. november 17. szerda, 23:32

Áprily Lajos

Áprily Lajos

költő, műfordító
1887. november 14. — 1967. augusztus 6.


 

Szem mögött, szó mögött
gondárnyék feketül.
És mégis - ne remegj:
lélek van teveled,
nem maradsz egyedül.


 

Fázom. Miért tagadjam, emberek?

A szívem is gyökérig didereg.

A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...

 


 

Angyal zenéje, gyertyafény - 
kincses kezem hogy lett szegény? 

Nem adhattam ma semmi mást, 
csak jó meleg simogatást.

 


Olyan mindegy, melyik kapun suhanunk át a végtelenbe.



Ámulni még, ameddig lehet, 
amíg a szíved jó ütemre dobban, 
megőrizni a táguló szemet, 
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.

 


Tudom, hogy két kezem
nem part és nem erő:
maholnap aszu ág,
szélvert és remegő.
Mentésre ingatag,
tartásnak nem elég -
síkon át, hegyen át
kinyújtom tefeléd.


Homályban ültem, hangulattalan,
nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab,
vártam, mikor lop sugarat reám
egy könyörülő, keskeny ég-darab.

vissza az IDÉZETEK-hez

 

 

 

Módosítás dátuma: 2010. november 21. vasárnap, 17:56
 
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterma72
mod_vvisit_countertegnapi napon17
mod_vvisit_counterezen a héten145
mod_vvisit_counterutolsó hét553
mod_vvisit_countere hónapban4352
mod_vvisit_counterutolsó hónap6983
mod_vvisit_counterösszes nap700914

Időjárás